A község elnevezése a Ják, Jákob keresztnévből származik. Az első írásos adatok 1351-ben említik a döbröntei várhoz tartozó Hymfi-birtokot, mint Jakótelke nevű vadásztelepülést. A 16. század elején az Esegvári család birtokolta. 1545 és 1750 között teljesen elnéptelenedett, majd a 18. század közepén kezdett újra benépesülni, ekkor a Vajda család telepített római katolikus németeket a faluba. Favágással, sertéstartással és juhtenyésztéssel foglalkozó zsellércsaládok költöztek ide, majd Svájcból és Csehországból érkeztek telepesek, ezután fokozatosan magyar családok is letelepedtek. A lakosság 1806-ban elérte az 1000 főt. 1908-ig a település neve Jákó volt. A 20. században lakosainak száma jelentősen csökkent, ez egyrészt a század elején az amerikai kivándorlás, másrészt az 1948-as kitelepítés következménye, amikor a 305 német családból 243-at telepítettek ki.
Határában több középkori település volt: Jári (Járiföld), Arda (Iharkút közelében Somogyi birtok volt).
A tájra utaló Bakony előtagnak 1908-tól van megkülönböztető szerepe. A Bakony elnevezés a helykutatók szerint a régi német „Bocon”, a mai Buchen szóra vezethető vissza, amely bükkfát jelent. A vidék túlnyomó részben bükkerdővel borított. A bükkfát a fuldai német bencések hozták hazánkba 1000 körül és főleg ezen a vidéken terjesztették el. Azóta nevezték el a vidéket Bocon-Buchen-Bakonynak, amely magyarul bükkösnek felel meg.